Mikor kell otthagyni valakit? Hol van a határ, amikor bántás ér, vagy meg nem értés és ez még az élet velejárója, szürkesége, de még egy lépés és már ott, azon a ponton lépni kell? Tizenhat éve keresem a válaszokat. A legrosszabb az, hogy nincs mihez viszonyítanom. Az én anyukám, az alkoholista, pasitól-pasiig anyukám, annyira gáz… Tovább »

Mond te élsz? Mond te – aki ezeket a sorokat olvasod – élsz? Vagy épp haldokolsz? Vagy meghaltál már és robotként tengődve az életedet, arra vársz, hogy a fizikai testedet is elvigye a halál? Mond mikor voltál hálás utoljára? Úgy igazán hálás! Mikor örültél annak, hogy Istenem élek, vér zubog az ereimben, de jó, milyen… Tovább »

Kimegyek teríteni. Kedvesem az erkélyen van, ismételten fújja a füstöt. Borzasztóan fáj a derekam, tegnap kezdődött, sírhatnékom van annyira rossz. Én a fájdalmamban tobzódom, meg a feladatokban, amit el kell végeznem, meg abban, hogy miért nyűg a nyolc hónaposom már egy órája. A Kedves a saját valóságában van elmerülve, a füstös, ideges, pénzt kell teremtenem,… Tovább »

17:45 körül: A konyhában magyarázom a nagylányomnak a matekpéldát. Az egyik kezemben a nyolc hónapos fiam, aki pár napja baromi nyűgös, mert meg van fázva. A másik kezemmel a nagylány vacsoráját (lásd: borsófőzelék) kavargatom. A Kedves bent sakkozik a számítógépen. Még meg kell fürdetnem a gyerekeket, főznöm kell kávét, ki kell terítenem, meg kell csinálnom pici fiam… Tovább »